Hogyan lettem vállalkozó?

Sosem féltem a munkától, sőt szeretek dolgozni, leginkább akkor, amikor látom, hogy van miért.

Hiszem, hogy a kemény munka eredményt hoz – és sokáig hozott is.

HR vezetőként napi 10 órákat dolgoztam egy multinál, stratégiai feladatokkal, csapatokkal, képzésekkel, emberekkel foglalkoztam. Feladatról feladatra haladtam, magasra tettem a lécet magamnak is.

Szerettem ezt. Büszke voltam arra, amit elértem.

Aztán jött az életembe egy új szerep: anya lettem.

2021. januárjában, négy héttel a kiírt dátum előtt mentem el szülési szabadságra – egészen addig dolgoztam. Közben elvégeztem egy ICF akkreditált coachképzést is. Nem tudtam még pontosan, hogy hova fog vezetni, csak azt, hogy valami változik. Bennem is. És természetesen nagyon érdekelt ez a foglalkozás, coaching típusú vezetést alkalmaztam, de addig még nem tanultam róla sokkal mélyebben.

Azt gondoltam, hogy a kislányom egyéves kora után visszamegyek dolgozni. De azt is tudtuk a párommal, hogy szeretnénk még egy közös gyermeket. Nem akartam a munkáltatómnak sem kellemetlen helyzetet okozni azzal, hogy csak pár hónapra térek vissza, ki tudja meddig tart egy babaprojekt. És azt sem akartam, hogy közben kiesek a szakmából, elvész a szakmai kapcsolódás, a fejlődés.

Úgy döntöttem, saját vállalkozást indítok. Nem azért, mert unatkoztam otthon, hanem mert kellett valami, ami én vagyok – nemcsak anya, hanem szakember is, amiben kiteljesedhetek.

A kislányom heti két napot kezdett járni bölcsődébe, én pedig elstartoltam: próbáltam ügyfeleket találni, probono coachingot ajánlottam volt kollégáknak, szakmabelieknek, anyukáknak, tanároknak, referenciákat gyűjtöttem. És pont, mikor kezdtem volna belelendülni, jött az első költözés – Győrből Debrecenbe, az ügyvezető igazgató párom új munkahelye miatt.

Új város, új közeg, új próbálkozás. Újraépítés. Aztán várandós lettem a második kislányommal, majd jött még egy költözés Újfehértóra, egy ház- és tanyafelújítás, saját veteményes, gyerekek bölcsi-ovi beszoktatása, családi élet menedzselése, még egy költözés – és mindezt úgy, hogy a párom nem beszél magyarul. A napi ügyintézés, beszerzés, koordinálás – minden rám hárult.

Egy ponton azt vettem észre, hogy csak másokat szolgálok ki. A családomat, a gyerekeimet, a háztartást, a ház körüli munkákat, a felújítást és minden apró részletet, ami a működésünkhöz kellett. És nem maradt időm arra, amiért évekig tanultam, dolgoztam, fejlődtem. Kiégtem. Nem egy cégben, hanem a saját életem hétköznapjaiban.

2024 végére végre beköltöztünk a saját otthonunkba Nyíregyházán. A felújítási káosz lecsengett, az élet újra rendezettebb mederben halad. Most jött el az idő, hogy visszakapcsolódjak ahhoz, amit igazán szeretek csinálni a munkámban.

Nem a régi életemet – a mostanit építem tudatosan.

Úgy érzem, hogy HR vezetőként valószínűleg nem fogok tudni dolgozni a jelenlegi élethelyzetünkben. De azt is tudom, hogy az a tudás, tapasztalat és rendszerszemlélet, amit éveken át építettem, most is érték.

A saját személyiségem továbbra is meghatározza a munkám: magas érzelmi intelligenciával, őszinte figyelemmel és empátiával fordulok mások felé. Olyan biztonságos, elfogadó légkört tudok teremteni, ahol az emberek meg mernek nyílni, és bátran ránézhetnek a kérdéseikre, döntéseikre, elakadásaikra. Mert hiszem, hogy a fejlődés mindig kapcsolódásban születik – önmagunkhoz és másokhoz egyaránt.

Ezért vállalkozom. Mert tudok és akarok segíteni azoknak, akik:

• elakadtak a karrierjükben,

• bizonytalanok az álláskeresésben,

• nem tudják, hogyan képviseljék magukat munkahelyi helyzetekben,

• vagy egy kisvállalkozás élén már érzik, hogy kellene valami rendszer, de nem tudják, hogyan kezdjék.

  
  

Én sem tudok minden nap mindent tökéletesen megoldani és mindig ott tornyosulnak az elintézendő feladatok, az egyensúlyozás munka-magánélet között. De tudom, hogyan kell újratervezni, dönteni, elindulni, problémákat megoldani, konfliktusokat kezelni, hogyan tudjuk fejleszteni a rezilienciánkat.

És ha valaki most ott tart, ahol én néhányszor már jártam – szívesen kísérem az útján.

Az életfogytig tartó tanulás nagyon fontos számomra és ez itt is megjelenik: tanulom, hogyan kell vállalkozni, saját márkát építeni. Eddig volt egy nagyon szépen csengő pozíció megnevezésem, egy 120 éves múltra visszatekintő, magyarországi viszonylatban kisvárosnyi embert foglalkoztató vállalatóriás a hátam mögött, melynek logóját szinte mindenki ismeri a régióban, és ez adott egy erőt, egy biztonságot, biztos anyagi háttért. Most viszont kiléptem az ismeretlenbe, a bizonytalan vállalkozói létbe, mely csak egyvalamin múlik: és az én magam vagyok.